Az online számla és az adóellenőrzés

Mint ismert, a magyar adóhatóság mindig is előszeretettel tett megállapítást áfa adónemben a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany oldalán bizonyos, a termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó adóalany oldalán feltárt körülményekre hivatkozva (például azért, mert a számlakibocsátó nem nyújtott be adóbevallást, nem tett eleget adófizetési kötelezettségének, vezető tisztségviselői elérhetetlenné váltak, iratai fellelhetetlenek voltak, alkalmazottait nem jelentette be, nem voltak saját tulajdonú eszközei stb.).

Ugyan az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) több évtizedes gyakorlata szerint a fenti körülmény önmagában nem vezethet az áfa-levonási jog adóhatóság általi megtagadására, a magyar adóhatóság mindaddig nem volt tekintettel az EUB ítélkezési gyakorlatára, amíg az EUB 2012-ben magyar vonatkozású ügyekben nem minősítette a fenti körbe tartozó megállapításokat a közösségi joggal ellentétesnek (a Mahagében és Dávid Péter C‑80/11. és C‑142/11. számú egyesített ügyei, Tóth Gábor C‑324/11. számú ügye). Az említett ügyekben az EUB kimondta, hogy a számlabefogadó adóalany adólevonási joga kizárólag akkor vonható meg, ha a számlakibocsátó oldalán az adóhatóság által feltárt, adókiesést eredményező körülményekről a számlabefogadó tudott vagy kellő körültekintés esetén tudhatott volna. Tovább

close
ENEN