Kiemelt jelentőségű versenyjogi és személyiségi jogi pert nyert irodánk

Irodánk 410.000.000.- Ft-os pertárgyértékű, versenyjogi, reklámjogi és személyiségi jogi jogsértéssel, valamint vagyoni- és nemvagyoni kártérítéssel kapcsolatos pert nyert. A jogerős ítéletben a másodfokon eljáró ítélőtábla számos jogi kérdésben elvi jelentőségű megállapítást fogalmazott meg.

Az ítélőtábla fontos megállapításokat tett a jogi személyek dogmatikájával, betudhatósággal kapcsolatban. Az ítélőtábla kifejtette, hogy a tagjaitól elkülönült jogalanyiság, az önálló vagyon, valamint a tagjaitól független jogi felelősség a jogi személy dogmatikája egyik meghatározó elemének, az elkülönülés elvének a megjelenése. Nem lehet tehát pusztán valamely jogi személyt azon oknál fogva marasztalni, hogy a tulajdonában álló gazdasági társaság jogsértő magatartást tanúsított, vagy a jogsértő magatartást tanúsító másik jogi személlyel közös székhelyen, közös eszközökkel és közös alkalmazottakkal működik. A jogi személy tanának másik meghatározó eleme az ún. betudás, vagy betudhatóság elve. A kialakult bírói gyakorlat a betudás elvét alkalmazza a vagyonjogi viszonyokban. Ha a jogi személy tisztségviselője, alkalmazottja a jogi személy tevékenységi körében eljárva, a jogi személlyel szerződéses, vagy szerződésen kívüli jogviszonyban álló harmadik személynek vagyoni érdeksérelmet okoz, a polgári jogi felelősségi jogkövetkezmények a jogi személlyel szemben alkalmazhatóak. A betudás elvéből következően a jogi személy nevében eljáró természetes személy csak kivételesen felel, ha a jogi személy elkülönült felelősségéből származó előnyökkel, az ebből eredő jogosultságaival szándékosan és súlyosan visszaélt. Ilyen magatartást azonban a konkrét ügy felperese nem állított az eljárás során. Az ítélőtábla leszögezte, hogy más a helyzet a személyiségi jog megsértéséért való felelősség esetén, ebben az esetben ugyanis a betudás elve nem érvényesül, e jogsértésért mind a jogsértő magatartást tanúsító természetes személy, mind pedig az általa képviselt jogi személy felelősséggel tartozik. Az ítélőtábla álláspontja szerint önmagában az a tény vagy körülmény, hogy egy jogi személy a 100% -os tulajdonában álló gazdasági társasággal kapcsolatos döntései során a saját érdekeit veszi figyelembe, többlettényállási elem hiányában versenyjogi jogsértés megállapításának alapjául nem szolgálhat.

Az üzleti titoksértés kapcsán az ítélőtábla leszögezte, hogy annak megállapításához az szükséges, hogy a sérelmet szenvedett fél bizonyítsa az üzleti titoknak minősülő tény, vagy ismeret megszerzése mellett annak jogosulatlan felhasználását is. Önmagában az, hogy egy személy egyébként tisztességtelen piaci magatartást tanúsított, üzleti titoksértés megállapítását nem alapozza meg. Az üzleti titok ismertté válása automatikusan – annak bizonyítása nélkül – nem eredményezi annak felhasználását is. Az üzleti titok megsértésnek megállapításához továbbá az is szükséges, hogy a jogosult az üzleti titkainak titokban maradásához minden szükséges intézkedést megtegyen. Amennyiben a jogosult a volt munkavállalóinak hozzáférését, kódjait nem érvényteleníti, akkor a jogosult elmulasztja a fentebb hivatkozott szükséges intézkedések megtételét, így később üzleti titoksértésre sem hivatkozhat.

A tiltott munkaerőcsábítás vonatkozásában a bíróság leszögezte, hogy önmagában nem tisztességtelen az, ha egy jogi személy munkavállalói a versenytársnál helyezkednek el, amennyiben ez nem valamely tisztességtelen – pl. a versenytárs ellehetetlenítésének szándékától vezérelt – magatartás eredménye. A bírói gyakorlat szerint nem kifogásolható, ha a volt munkavállalók a szabályszerűen megszerzett ismereteiket, szaktudásukat az új munkavégzésük során hasznosítják. A munkaviszonyban álló dolgozók ugyanis szükségképpen megszerzik azokat a műszaki, gazdasági, kereskedelmi és egyéb ismereteket, amelyek az adott tevékenységet végző cég működéséhez hozzátartoznak. Lehetőség van arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló a munkaviszony megszűnése utáni időszakra versenytilalmi megállapodást kössenek, azzal, hogy a munkavállaló megélhetését, a szabad piaci versenyt méltánytalanul és túlzottan a megállapodás nem korlátozhatja. A bírói gyakorlat nem tekinti tisztességtelennek az olyan felhívást sem, amelyben arról értesíti a munkavállaló a korábbi munkaviszonya során megismert üzleti partnereit, hogy a tevékenységét egy másik cég keretében folytatja, és erre figyelemmel ajánlja fel ezen újabb cég szakszerű szolgáltatását. Önmagában az sem tisztességtelen, ha versenytárs így kedvezőbb ajánlattal, feltételekkel kívánja a megrendelői ügyfélkört megszerezni.

A kártérítési felelősség fennállásával kapcsolatban az ítélőtábla hangsúlyozta az okozati összefüggés bizonyításának szükségességét. A kártérítésre irányuló peres eljárásban a felperesnek kell bizonyítania, hogy – jelen esetben – az árbevételének a csökkenése mint kár az alperesek jogsértő magatartásával áll okozati összefüggésben. Feltételezésekre, valószínűsítésekre nem lehet okozati összefüggést alapítani. Önmagában az a körülmény, hogy bizonyos számú munkavállaló a felperestől távozott és alperesekkel létesített munkaviszonyt, a felperes által állított kár bekövetkezése és e magatartás közötti okozati összefüggést nem bizonyítja.

A felperes a konkrét eljárásban a régi Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) hatálya alatt kívánt nem vagyoni kártérítést érvényesíteni. Az ítélőtábla jogerős ítéletében hangsúlyozta a régi és az új Ptk. közötti lényeges különbséget, miszerint a nemvagyoni kár érvényesítéséhez bizonyítani kell a jogellenes magatartás miatt, azzal okozati összefüggésben jelentkezett olyan nemvagyoni hátrányt is, amely objektív szankcióval nem hárítható el. A nemvagyoni kár ugyanis – szemben az új Ptk. szerinti sérelemdíj jogintézményével – a jogaiban sértett felet a jogsértő magatartás következtében ért nemvagyoni hátrány elviselésének könnyítésére, enyhítésére, kiegyenlítésére szolgál.

close
ENEN