Tiltott állami támogatásnak minősül, ha egy tagállam egy állami vállalat reorganizációja érdekében olyan intézkedéseket tesz, amelyet egy piaci szereplő nem tett volna meg

A SeaFrance a francia állami vállalat, SCNF 100%-os leányvállalata volt, amely Calais und Dover között tengeri személyszállítással és kompüzemeltetéssel foglalkozott. A kedvezőtlen gazdasági körülmények, illetve számtalan belső probléma miatt 2008-tól a SeaFrance pénzügyi helyzete meggyengült.

Az SNCF elsőnek egy hitelkeret rendelkezésre bocsátásával próbálta helyreállítani a SeaFrance stabilitását, amelyet az Európai Bizottság 2010 augusztus 18-án engedélyezett. Ezt követően a francia hatóságok bejelentették az Európai Bizottságnak, hogy a SeaFrance-nak reorganizációs célú állami támogatást kívánnak nyújtani, illetve benyújtották a SeaFrance reorganizációs tervét.

A reorganizáció a SeaFrance 223 Mio EUR összegű feltőkésítése útján valósult volna meg. A versenytársak panaszai miatt azonban a francia hatóságok 2011 végén módosították a reorganizációs tervet, ahol a tőkeemelés mértékét 166,3 Mio EUR-ra csökkentették, de ezt kiegészítették két, SCNF által nyújtandó kölcsönnel. Az egyik kölcsönből (99,7 Mio EUR) a reorganizációt finanszírozták volna, míg a másik kölcsön egy korábbi – hajófinanszírozásra felvett – kölcsönt cserélt volna le.

Az Európai Bizottság 2011 október 24-én megállapította, hogy a 2010. évi mentőövként nyújtott állami támogatás és a 2011. évi reorganizációs tervben szereplő reorganizációs intézkedések (tőkeemelés, kölcsönnyújtás) az Unió belső piacával összeegyeztethetetlen állami támogatást jelent, ezért elrendelte az állami támogatás visszafizetését.

Franciaország megtámadta az EUB előtt az Európai Bizottság határozatát, állítván, hogy az Európai Bizottságnak az egyes reorganizációs intézkedéseket (tőkeemelés, kölcsönnyújtás) külön-külön kellett volna vizsgálnia abból a szempontból, hogy azt egy piaci szereplő ilyen feltételek mellett nyújtotta volna-e a leányvállalata megmentése érdekében.

Az EUB a 2015.01.15-i döntésével elutasította Franciaország keresetét, megerősítve azt, hogy a SeaFrance részére nyújtott állami támogatás összeegyeztethetetlen volt az Unió belső piacára vonatkozó szabályokkal.

Az EUB tényként megállapította, hogy időben a két kölcsön a tőkeemelést követte és a tőkeemeléssel egyazon reorganizációs tervben szerepelt. Ezen kívül megállapíttatta, hogy a SeaFrance mind az állami támogatás igénybevételekor, mind később a reorganizációs intézkedések végrehajtásakor (tőkeemelés, kölcsönnyújtás) ugyanúgy pénzügyi nehézségekkel küszködött.

Az EUB megállapította, hogy a tőkeemelésnek és a kölcsönnyújtásnak is csak ugyanaz lehetett a célja, nevezetesen a reorganizáció finanszírozása. Ezt támasztja alá az is, hogy a kölcsönnyújtás kizárólag azon okból történt, mert a SeaFrance versenytársai a tervezett mértékű tőkeemelést megtámadták, így a SeaFrance tulajdonosa a tőkeemelés csökkentéséről, és így „kényszerből” a szükséges források kölcsönnyújtás formájában történő rendelkezésre bocsátásáról döntött.

Az EUB a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy mivel a különböző reorganizációs intézkedések az időbeli lefolyásukat, céljukat tekintve, illetve a SeaFrance akkori fizetési helyzetét tekintve egymással összefüggnek, ezért azokat nem lehet egymástól elkülönülten vizsgálni abból a szempontból, hogy azokat egy piaci szereplő hasonló feltételekkel nyújtotta volna-e a leányvállalata megmentése érdekében.

Az EUB szerint az Európai Bizottság vizsgálata során helyesen alkalmazta az ún. magánbefektetői tesztet. Az Európai Bizottságnak azt kellett vizsgálnia, hogy egy magánbefektető megtette volna-e ugyanazon reorganizációs lépéseket, amelyeket Franciaország megtett a SeaFrance megmentése érdekében vagy a SeaFrance megszüntetése mellett döntött volna. Ha bebizonyosodott volna, hogy egy magánbefektető is ilyen feltételekkel „mentette volna meg” a leányvállalatát, akkor nem lehetett volna tiltott állami támogatást megállapítani.

Az EUB szerint egy magánbefektető a gyakorlatban csak akkor tesz meg egy reorganizációs lépést, ha előtte meggyőződik, hogy a leányvállalat fizetőképessége ésszerű határidőn belül helyreállítható. Az EUB arra jutott, hogy a SeaFrance ügyben egy magánbefektető hasonló feltételekkel nem hajtotta volna végre az összes reorganizációs lépést, amelyet a SNCF végrehajtott, mert a befektetett összeg után az elvárt hozamot soha nem kapta volna meg.

close
ENEN