A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselők felelősségéről – avagy melyik jogszabályt kell alkalmazni: a Ptk.-t, vagy az Mt.-t?

Mint ismeretes, a vezető tisztségviselők felelősek a társasággal szemben az általuk okozott károkért. Év elején attól volt hangos a jogi sajtó, hogy a március 15-én hatályba lépett új Ptk. e felelősség területén (is) jelentős szigorítást hoz, és a vezető tisztségviselők felelőssége szinte objektív lesz az őket alkalmazó társaságokkal szemben.

A munkajogászok ugyanakkor hamar felvetették, hogy a 2012-ben hatályba lépett új Munka Törvénykönyve és az új Ptk. – azok ellentétes szabályozása folytán – a vezető tisztségviselők vonatkozásában némi ellentmondáshoz, és jogértelmezési kérdéshez vezethet.

A régi Munka Törvénykönyve ugyanis kimondta, hogy a vezető tisztségviselőknek az őket alkalmazó társasággal szembeni felelősségére a polgári jog szabályai alkalmazandóak, a Munka Törvénykönyvében szabályozott speciális, munkavállalói kárfelelősség helyett.

Az új Munka Törvénykönyve ugyanakkor ilyen utaló szabályt nem alkalmaz, mindössze annyit deklarál, hogy a vezető állású munkavállalók (ideértve a vezető tisztségviselőket) kárfelelőssége – a vezetői tevékenységgel okozott károk tekintetében – nincs bekorlátozva, tehát a vezető állású munkavállalók a munkáltatójuknak okozott teljes okozott kárért felelősek, még akkor is, ha a kárt csak hanyag gondatlanságból követték el.

Az új Munka Törvénykönyve és az idén hatályba lépett új Ptk. azonban a felelősség feltételeit és a bizonyítási terhet nagymértékben eltérően szabályozza.

A Ptk. szerint a vezető tisztségviselő felelőssége a társasággal szemben igencsak szigorú. A vezető tisztségviselő csak akkor tudja ugyanis kimenteni magát a kárfelelősség alól, ha bizonyítja, hogy (i) a károkozásra vezető körülmény az ellenőrzési körén kívül merült fel (pl. vis maior következtében, vagy a kárt jogszabályok változása okozta a jogi személynek, stb.); (ii) a károkozásra vezető körülmény nem volt előrelátható akkor, amikor a vezető tisztségviselői megbízást elvállalta; és (iii) nem volt elvárható, hogy a vezető tisztségviselő a károkozásra vezető körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. E körülményeket a vezető tisztségviselőnek együttesen kell bizonyítania ahhoz, hogy mentesüljön a felelősség alól.

Ezt a szigorú (már-már objektívnek mondott) felelősséget némileg ellensúlyozza az, hogy a Ptk. szerint a vezető tisztségviselő a társasággal szemben csak azon következmény károkért felelős, amelyekről a társaság bizonyítja, hogy a tisztség elvállalásakor előreláthatóak voltak (a megtérítendő károk köre tekintetében tehát nem a vezető tisztségviselőn, hanem a társaságon van a bizonyítási teher).

Ugyanakkor, a Munka Törvénykönyve által szabályozott munkavállalói kárfelelősség alapján a munkáltatónak sokkal nehezebb a dolga. A munkavállalói kárfelelősség ugyanis csak akkor áll fenn, ha a munkáltató bizonyítani tudja, hogy a munkavállaló a kárt a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozta, és a károkozáskor a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A bizonyítás tehát a munkáltatót terheli. További szabály a Munka Törvénykönyve szerinti kárfelelősségnél, hogy a munkavállaló nem köteles megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

Jól látható tehát, hogy a Ptk. vezető tisztségviselői kárfelelősségi szabálya nincs összhangban a Munka Törvénykönyve kárfelelősségi szabályával.

Joggal merült fel tehát a kérdés, hogy ha egy munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő kárt okoz a társaságnak, és a társaság igényt kíván érvényesíteni a – legtöbb esetben már csak volt – vezető tisztségviselőjével szemben, akkor vajon az új Ptk.-t, vagy a Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni a kárfelelősség fennállása tekintetében.

Álláspontunk szerint mind a két alternatíva vonatkozásában felhozhatóak pro és kontra érvek. E kérdésben ugyanis mind a Ptk., mind az Mt. minősülhet lex speciálisnak (azaz, az adott helyzetben a másik, általánosabb törvénnyel szemben alkalmazandó speciális törvénynek).

Ugyanakkor egy közelmúltban megtartott munkaügyi konferencián elhangzottak szerint a munkaügyi bírók belső tanácskozás keretében arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselők esetén nem a Ptk.-t, hanem a Munka Törvénykönyvét kell alkalmazni. A munkaügyi bírók véleménye szerint tehát a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő esetén a Munka Törvénykönyvét kell lex speciálisnak minősíteni a Ptk.-val szemben.

Ilyen döntést tartalmazó konkrét jogeset azonban még nem ismert. Kíváncsian várjuk az első ítéleteket e körben.

Mindenesetre e körülményt érdemes lehet megfontolni akár a társaságok, akár a vezető tisztségviselők oldalán, különösen a nagy károkozási potenciállal együtt járó vezetői állások esetén.

Amennyiben a társaság például rendelkezik vezető tisztségviselői, ún. D&O felelősségbiztosítással, akkor a társaság számára kifejezetten előnyös lehet a vezetői jogviszonyra munkaviszony helyett megbízási jogviszonyt létesíteni, ugyanis a felelősség kimondása lényegesen könnyebb lehet a megbízási jogviszony esetén.

close
ENEN