Az Mt. 51. § (3) bekezdése szerint a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. E rendelkezés január 1-jével kiegészül a következő mondattal: „A munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást – a 6. §-ban foglaltak figyelembevételével – megfelelően módosítani.”
Számos kérdés merül fel a fenti, új mondattal kapcsolatban. Mit jelent, hogy a „munkáltató köteles”, milyen mértékig köteles a munkáltató alkalmazkodni, köteles-e a munkáltató, akár a saját gazdasági érdekeivel is ellentétben változtatni a munkaidő-beosztáson, vagy a munkafeltételeken, ha a munkavállaló megváltozott egészségügyi állapota ezt kívánja? Ami biztos jelenleg, hogy nincs még egységes értelmezés, vagy iránymutatás az Mt. 51. § (3) bek. új mondatával kapcsolatban.
A módosító törvény indokolása szerint a módosítás célja a várandós és szoptató anyák munkahelyi kockázatának való kitettség elkerülése volt, s ezzel a 92/85/EGK irányelv 5. cikkének való megfelelés. Az indokolás utal a szintén módosult Mt. 60. § (1) bekezdésére is, és kifejti, hogy a várandós, illetve a három évnél fiatalabb gyerekkel rendelkező anyák esetén eddig kötelező volt a munkakör módosítás felajánlása, ha egészségügyi okból nem voltak az eredeti munkakörükben foglalkoztathatók, január 1-jétől azonban – a módosult 51. § (3) bekezdés szerint – először meg kell kísérelni módosítani a munkaidő-beosztást vagy munkakörülményeket, és ha ez nem lehetséges, akkor kell csak másik munkakört felajánlani.
Ezzel szemben az Mt. 51. § (3) bekezdése, a tényleges megszövegezés szerint egyáltalán nem említi a várandós, illetve a három évnél fiatalabb gyerekkel rendelkező munkavállalókat, az tehát – az indokolással ellentétben – minden munkavállalóra vonatkozik, nem csak a várandós/szoptatós/kisgyermekes anyákra.
Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy az új mondat az Mt. 6. §-ra, azaz az általános jogelvekre, mint jóhiszeműség, rendeltetésszerű joggyakorlás stb. hivatkozik. Ebből arra következtetünk, hogy nagy változást az új szövegrész beiktatása talán nem fog jelenteni, hiszen a munkáltató eddig sem alkalmazhatott olyan munkaidő-beosztást vagy munkafeltételt, amely a munkavállalóra nézve aránytalanul sérelmes volt. Álláspontunk szerint az Mt. 6. §-ából közvetve eddig is levezethető volt az Mt. 51. § (3) bekezdés új mondata.
Véleményünk szerint a 2018. január 1-jétől hatályos új rendelkezés nem vezethet oda, hogy a munkáltatókat kötelezze olyan munkaidő/munkafeltételek bevezetésére, amelyeket egyébként nem alkalmaz, vagy amely számára gazdaságossági vagy egyéb okokból nem célszerű.
Az Mt. 2018. január 1-től hatályos további érdemi módosítása, hogy a továbbiakban a szakszervezeti tisztségviselő is munkavállalói képviselőnek fog minősülni (Mt. 294. § (1) e) pont). E kiegészítésnek a jelentősége, hogy jogellenes munkaviszony megszüntetés esetén ezáltal a szakszervezeti tisztségviselő is kérheti majd az eredeti munkakörbe való visszahelyezést.
Az értelmező rendelkezések l) pontja a megváltozott munkaképességű munkavállaló fogalmát pontosítja, erre tekintettel került módosításra az Mt. pótszabadságra vonatkozó rendelkezése.
Az Mt. többi módosítása technikai jellegű, illetve az újpolgári perrendtartás hatályba lépésével kapcsolatos szabályokat tartalmaz.
