A Munka Törvénykönyve 2018. január 1-i változásai

Az Mt. 51. § (3) bekezdése szerint a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. E rendelkezés január 1-jével kiegészül a következő mondattal: „A munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást – a 6. §-ban foglaltak figyelembevételével – megfelelően módosítani.”

Számos kérdés merül fel a fenti, új mondattal kapcsolatban. Mit jelent, hogy a „munkáltató köteles”, milyen mértékig köteles a munkáltató alkalmazkodni, köteles-e a munkáltató, akár a saját gazdasági érdekeivel is ellentétben változtatni a munkaidő-beosztáson, vagy a munkafeltételeken, ha a munkavállaló megváltozott egészségügyi állapota ezt kívánja? Ami biztos jelenleg, hogy nincs még egységes értelmezés, vagy iránymutatás az Mt. 51. § (3) bek. új mondatával kapcsolatban.

A módosító törvény indokolása szerint a módosítás célja a várandós és szoptató anyák munkahelyi kockázatának való kitettség elkerülése volt, s ezzel a 92/85/EGK irányelv 5. cikkének való megfelelés. Az indokolás utal a szintén módosult Mt. 60. § (1) bekezdésére is, és kifejti, hogy a várandós, illetve a három évnél fiatalabb gyerekkel rendelkező anyák esetén eddig kötelező volt a munkakör módosítás felajánlása, ha egészségügyi okból nem voltak az eredeti munkakörükben foglalkoztathatók, január 1-jétől azonban – a módosult 51. § (3) bekezdés szerint – először meg kell kísérelni módosítani a munkaidő-beosztást vagy munkakörülményeket, és ha ez nem lehetséges, akkor kell csak másik munkakört felajánlani.

Ezzel szemben az Mt. 51. § (3) bekezdése, a tényleges megszövegezés szerint egyáltalán nem említi a várandós, illetve a három évnél fiatalabb gyerekkel rendelkező munkavállalókat, az tehát – az indokolással ellentétben – minden munkavállalóra vonatkozik, nem csak a várandós/szoptatós/kisgyermekes anyákra.

Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy az új mondat az Mt. 6. §-ra, azaz az általános jogelvekre, mint jóhiszeműség, rendeltetésszerű joggyakorlás stb. hivatkozik. Ebből arra következtetünk, hogy nagy változást az új szövegrész beiktatása talán nem fog jelenteni, hiszen a munkáltató eddig sem alkalmazhatott olyan munkaidő-beosztást vagy munkafeltételt, amely a munkavállalóra nézve aránytalanul sérelmes volt. Álláspontunk szerint az Mt. 6. §-ából közvetve eddig is levezethető volt az Mt. 51. § (3) bekezdés új mondata.

Véleményünk szerint a 2018. január 1-jétől hatályos új rendelkezés nem vezethet oda, hogy a munkáltatókat kötelezze olyan munkaidő/munkafeltételek bevezetésére, amelyeket egyébként nem alkalmaz, vagy amely számára gazdaságossági vagy egyéb okokból nem célszerű.

Az Mt. 2018. január 1-től hatályos további érdemi módosítása, hogy a továbbiakban a szakszervezeti tisztségviselő is munkavállalói képviselőnek fog minősülni (Mt. 294. § (1) e) pont). E kiegészítésnek a jelentősége, hogy jogellenes munkaviszony megszüntetés esetén ezáltal a szakszervezeti tisztségviselő is kérheti majd az eredeti munkakörbe való visszahelyezést.

Az értelmező rendelkezések l) pontja a megváltozott munkaképességű munkavállaló fogalmát pontosítja, erre tekintettel került módosításra az Mt. pótszabadságra vonatkozó rendelkezése.

Az Mt. többi módosítása technikai jellegű, illetve az újpolgári perrendtartás hatályba lépésével kapcsolatos szabályokat tartalmaz.

close
ENEN